2010. december 21., kedd

1.Felvonás: A Töltény

Szerencsém volt ma éjjel...Egy ellenséges döggel sem találkoztam...Se farkas...Se semmi.
Jól laktam, kiszórakoztam magam, így haza indultam...Egy sikeres vadászatot magam után tudva.
***
-Jó estét Dominica kisasszony!-Üdvözölt a cselédlányok egyike, Frida.
-Jó estét!-Biccentettem, majd a bőrdzsekimet ledobtam a hallban lévő, kandalló előtti kanapéra.
-Lucas itthon van?-Kérdeztem, miközben az övemről csatoltam le a fegyvereket.
-Igen.Bent van az irodájában.-Bólintott.-Szóljak neki, hogy beszélni óhajt vele?
-Nem, hagyja csak...Mindjárt megyek be hozzá én is...-Ráztam meg a fejem.-Frida!Hozna nekem egy pohár vért?
-Persze, rögtön hozom!-Bólintott, majd elsietett...
Néhány perc múlva már a vérrel tért vissza.
-Köszönöm!-Vettem el tőle, majd Lucas, a családfő irodája felé vettem az irányt.
Kopogtam, majd amikor egy "Szabad!"-t hallottam benyitottam.
-Szia!-Léptem be, majd becsuktam magam mögött az ajtót.
-Szervusz, Dom!-Mosolygott rám, majd hátra dőlt a bőr karosszékében.-Mi újság a városban?
-Egy Bringhton-nal sem találkoztam...Sikeres volt a vadászatom és...Nem támadtak meg.-Ültem le a márvány íróasztal előtt álló két karosszék egyikébe.
-Remek, remek...-Bólogatott elismerően.-A bátyád, Andrew keresett...Ki kellett küldenem Őt és a Kószákat északra...Volt valami a Thimes-Gyár környékén...
-Mennyi Kósza ment ki?És mikor?-Kérdeztem.
-Úgy...Húszan mehettek Andrew-val együtt...-Majd rápillantott a karórájára.-Hét-nyolc között mentek el...Nemsokára vissza is értek, remélem.-Pillantott rám.
-Szólhattatok volna...Mehettem volna én is.-Duzzogtam.
-Tudom, sajnos tudom...De nézd...A legjobb harcosaink egyike vagy...Neked is kijár a pihenés.-Mosolygott rám kedvesen.
-Rendben...-Álltam fel.-Csak le akartam adni a "jelentést"...Ha Andrew megérkezik...Kérlek...Mondd meg neki, hogy beszélni szeretnék vele.-Kértem.
-Valami gond van?-Vonta fel a szemöldökét.
-Nem, dehogy...-Ráztam meg a fejem.-Csak...Beszélni szeretnék vele...Most pedig...Engedelmeddel!-Hajtottam fejet, majd kimentem a szobából...Egyenest a konyhába.Leraktam a poharamat, majd a nappaliból felkaptam a fegyvereimet és a fegyvertárba mentem...
***
-És befutott a mi harcos-hercegnőnk!-Mosolygott rám Jim.
-Na azért ne állíts be Xena-nak...-Mosolyodtam el, majd óvatosan körbe kémleltem, s a farmerom zsebéből elő húztam egy töltényt, amit egy elhagyatott sikátorban találtam...A Bringhton-ok területén...Igen, tilosban jártam...Kémkedtem.És erről Lucas nem tud...Se senki.-Szóval...A minap...Vadászni voltam.És...Találkoztam egy kedves ismerősömmel, aki ezt találta egy a Bringhton-ok területén lévő sikátorban...Tettem le a töltényt az asztalra.És a barátom tudni szeretné, hogy mi ez?-Támaszkodtam az asztalra.
-És...Gondolom a "barátod" szeretné, hogy ez kettőnk között maradjon.-Mutogatott idéző jeleket.
-Igen, pontosan.-Bólintottam.
-Nos...Nézzük...-Emelte fel a golyót.-Ez egy UV-s töltény...Legutoljára északon láttam ilyet.A farkasok gyártották...Kifejezetten ellenünk, azaz a vámpírok ellen...Ez egy 9x19mm-es tölténye...3cm magas és...Halálos...Számunkra olyan, akár a nap...Csak ez ellen még a gyűrűnk sem véd.-Bökött a Nap-Gyűrűmre.-Ha meglőnek vele...Ez a speckó kis töltény...Kiereszti az UV tölteléket magából és...Belülről égsz el...Talán *Glock 17, vagy 19*...Jó kis darab...Hol találtad pontosan?-Nézett a szemembe.
-Mint mondtam...Bringhton-földön.-Mosolyogtam rá.-A Hunterd St. és a Westcoats találkozásánál...Jobb oldalt van egy sikátor...Ott...-Mondtam.
-Hát...Ennyivel tudok neked szolgálni.-Mosolygott rám, majd letette a töltényt és a nagyítót.
-Kösz.-Kaptam fel a töltényt, majd a farmerom zsebébe csúsztatva kisiettem a teremből.
Már épp a szobám felé vezető folyosón mentem, amikor velem szembe jött Andrew, a bátyám.
-Szia!Lucas mondta, hogy beszélni akarsz velem...-Mosolygott rám.
-Szia!Most már mindegy...Megoldottam.-Mosolyogtam vissza.-Minden oké volt északon?
-Igen...Habár...Demetri-t meglőtték...De nem súlyos.Már jobban is van.-Bólintott.
-Az jó...-Bólintottam.Majd beugrott valami...Amit SÜRGŐSEN meg kell beszélnem Jim-mel!-Figyelj...Most mennem kell, de gyorsan!Eszembe jutott valami...-Mondtam, majd sarkon fordultam és vámpír tempóban elindultam vissza, a fegyvertárba.
-Jim!Eszembe jutott még valami!Glock 17-est és 19-est...Csak mi használunk.A vámpírok...A farkasok *Taurus 92*-t használnak...
-Tényleg...-Bólintott lassan.-Szóval...Ezzel azt akarod mondani, hogy a Bringhtonok...
-Nem...Mi értelme lenne gyártaniuk egy olyan töltényt, amely rájuk is ugyanolyan veszélyes...Meggondolatlanság és bolondság lenne...Értelmetlen...
-A háborúnknak sincs semmi értelme...Mégis...Már lassan 100 éve folyik.-Sóhajtott.
-Ebben igazad van...-Bólintottam lassan.-De hát...Akkor mégis...Ki gyártja ezt a töltényt és...Milyen célból?!

-[]-


2010. december 20., hétfő

Előszó

"Élet és halál határán jársz. Sötétség és fény között rekedtél, reszketve az elmúlás terhes, hideg levegőjében.
Az idő kereke újra fordul egyet. Ami élt eddig, most elmúlik. Ami holt, most új életre kel... "

Dominica egy ősrégi vámpír család tagja.
Nagyon erős és jó harcos.
A Whiteford család, amelybe Ő is tartozik csatában áll, már lassan száz éve a Bringhton családdal, ami ugyancsak egy ősrégi család.
A lány azt hiszi mindenről, a harcokról, a problémákról a Bringhton família tehet, de amikor megismeri Scott Bringhton-t minden megváltozik...
Megtudja, hogy mi volt a háborút kirobbantó valódi ok és be kell, hogy ismerje...A családja, akikben feltétel nélkül megbízott...Átverték őt...Becsapták és csak egy fegyverként alkalmazták a vége láthatatlan háborúban...